A családi nyaralások alkalmával azért néha-néha szerét ejtjük egy éttermi ebédnek. Nálunk általában én vagyok az első, aki bedobom az ötletet: nem ülünk be valahova? Amellett, hogy szeretek főzni, nagyon tudok annak örülni, hogyha más főz rám, és szívesen kapok is az ilyen alkalmakon.
Előző bejegyzésem egy olyan hotelről szólt, ahol felforralják az alvás előtti tejet, ha úgy kérjük. Most pedig arról fogok írni, hogy találtunk egy gyerekbarát éttermet Siófokon, amit nektek is ki kell próbálni!

 (címlapfotó: https://hu.pinterest.com/pin/234820568050534378/)
Hatalmas táblán hirdetik: egész évben nyitva. Rögtön az jutott eszünkbe, hogyha valaki megteheti, hogy még a holt szezonban is nyitva tartson, akkor nagyon tudhat valamit. Ahogy odaérünk a bejárathoz, belülről már nyílik is az ajtó, szívélyesen fogadnak minket. Azonnal javasolnak olyan asztalt, ahová könnyedén odafér az etetőszék. A teraszon ülünk le, a kismackó még alszik a babakocsiban. Lóg az eső lába, olyan helyet választunk, ahol nem ázunk el. Én a gniocchit parajmártásban választom (1790 ft), férjem húslevessel (többféle levesük van, 790-990 ft között) indít. Amíg kihozzák, körbenézek az udvaron. Nagyon vagány játékok várják itt a gyerekeket! Csúszda, hinta és egy kis tisztás, ahol labdázni és fogócskázni is lehet.

A mellékhelyiségekhez vezető kis folyosón sorakoznak a különböző stílusú etetőszékek, olyan mint egy kiállítás. A női wc-ben van pelenkázó, mellette pedig Sudokrém.
Meghozzák az ebédet, a kisfiam is felébred. A gnocchi számomra életet mentett, már nagyon éhes voltam. Hatalmas adagot kaptam, meg is hagytam egy keveset belőle. (Ha kéritek, a maradékot mindig szívesen elcsomagolják).

Másnapi sétánk alkalmával elmentünk a turistacsalogató éttermek felé is, de valahogy csak visszahúzott a hasunk a Sándor étterembe. Tudtuk, hogy ott jól éreztük magunkat. Ott nem döng a zene, és a gyerekünk is le tudja magát foglalni. Így hát vasárnap is visszatértünk ebédre. Most már az eső is rákezdett, bent ültünk le. A gyereksarok hatalmas, 12 éves korig mindenki talál magának elfoglaltságot. A játszórészleg használatát olyan szabályokhoz kötik, amiket amúgyis mindenki betartana. Nem szigorúak, inkább kérés jellegűek. (Például a szőnyegre váltócipőben vagy mezítláb szabad rálépni; a játékokat használat után a helyére kell tenni).

Viszonylag hamar meghozták az ebédet, így a kisfiunknak csak gyors terepszemlére hagytunk időt. Akkor vettük észre, hogy a volt politikus, Dávid Ibolya a másik asztalnál jókedvűen falatozgat. Azt vettük észre, hogy olykor - olykor elcsípte gyereknevelésünk egy-két pillanatát. Aztán pedig elismerően mosolygott át az asztalunk irányába. Mókás a jelenet, amikor rájössz, hogy a politikus hasonló azokhoz, akik a bkv-n árgus szemmel figyelik, hogy neveled a gyerekedet. Utána pedig vagy elismerően bólogatnak, vagy még néhány jó tanáccsal ellátnak - az erről szóló példákat szerintem mindenki hosszasan tudná sorolni.

Miután a minimanó jókat falatozgatott és a mi ebédünk is elfogyott, el is kezdődött a nagy játék a gyereksarokban! Én pedig kikértem a kávémat, amiről később kiderült, hogy nem volt túl jó ötlet. Annyira erős, hogy azonnal megdobta a pulzusomat. Ízesítés után is még mindig keserű maradt.

Az étterem kínálata széles: levesek, különböző sültek, pizzák, "házias ízek" (húsfélék), saláták és édességek is megtalálhatók az étlapon. Van gyerekmenü is.
Csak azt tudom mondani, hogy teljesen megéri otthagyni a pénzünket olyan helyen, ahol körbenézek, és rögtön van néhány gyerekre szabott alkalmatosság. Az jutott eszembe, hogy, itt a kicsiket is szeretettel látják. Ez egy olyan hely, ahol minden korosztály jól érezheti magát. Senki nem néz össze, ha a pici véletlenül kiönti a pohár vizet az asztalra, vagy épp hangosan nyilvánítja ki nemtetszését az ebéd felett. Az étterem területe elég nagy ahhoz, hogy a nyugalmas étkezésre vágyók, mind a zsibongók megférjenek egymás mellett.

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél megismerni más gyerekbarát helyeket is, kövess minket Facebookon!