Pár napra kiutaztunk Londonba - babakocsi nélkül. Szerencsére a nagyszülők lelkesen támogatták az utazásunkat, elvállalták a kisfiúnkat erre a rövid időre. Semmi pánik, három napig csak megleszünk egymás nélkül. Mindenkinek jó dolga lesz!

A kötelező látványosságokon túl természetesen parkoztunk is - na meg persze titkon reméltem, hogy a Buckingham-palota környékén belebotlunk a királyi ház egyik tagjába. Na de sokat ne akarjunk, legyen épp elég a felhúzott zászló a palota tetején. Ez jelezte, hogy otthon volt a királynő.
A metró szinte mindig zsúfolt volt, és a benyomásom pedig az, hogy az emberek mintha nem tudnának headset nélkül létezni: folyamatosan azon telefonálnak vagy filmet néznek. Így tesznek a babakocsival közlekedő anyukák is. 

A reggeli érkezés után a szállásunk alatti, Camden Town kapujában lévő kávézóban (Leyas Café) indítottuk a napot. Hamisítatlan hangulat: a kávézó hatalmas ablakában szürcsölheted a kávédat, a galérián rendelhetsz, az alsó szinten -ami pedig az utca szintjétől fél szinttel lejjebb van- pedig kanapéban elfekhetsz, asztalnál dolgozhatsz, vagy a hatalmas fotelekben olvasgathatsz.

Jártunk még az előzőnél is sokkal kisebb, de annál forgalmasabb Mococle Caféban és kipróbáltuk a terjeszkedő Pret a Manger hálózat organikus (bio) kávéját is.
A Baker street szomszédságában, a kívülről nyugalmasnak tűnő Monocle Coffee Shopban folyamatos volt a pörgés. A pult mögött 4 barista készítette el a kávét, leste a vendégek óhaját.
A forró italt helyben is ihatod, habár a hely elég kicsi. A kávézó olyan forgalmas, hogy nagyon szemfülesnek kell lenned, ha az üzlet előtti kis teraszon szeretnéd meginni a feketédet. Szerencsénkre mi pont ott kaptunk helyet. Míg vártuk a kávénkat, feltűnt, hogy nem is vagyunk olyan kis helyen, mint ahogy azt korábban gondoltam. A Monocle rádiót is üzemeltet, a világ nagyvárosairól útikönyveket ad ki. Ez a kis kávézó is felvette a világváros lüktetését. Sokan csak kikérik a koffeinadagot és papírpohárral a kezükben már szaladnak is tovább. Így tett az a futó szerkóban felbukkanó anyuka is maga előtt sport babakocsit tolva. Már túl van a kitűzött távon, kéri a kávét és megy is tovább.

A Pret a Manger teljesen más jellegű. Ott rögtön papírpohárba adják a feketét, akár sietős az utad, akár nem. Azonnal mehetsz tovább, mindegy, hogy mi a terved. Bio kávé bio tejjel (esetleg lebomlóműanyag pohárfedéllel). Jobban szeretem a nyugisabb helyeket, de ezt is ki kellett próbálni. A barista itt is ajánlott mindenféle ízesítést, tudod, hogy jó kezekben vagy. Érződik, hogy nagyon széles réteget akarnak kiszolgálni. Mi egy nagyobb Pretbe ültünk be, de például a Liverpool vasútállomás szomszédságában lévő üzlet olyan kicsi, hogy nincs is benne ülőhely. És így is ügyesen kiszolgálja a metrón telefonjukba bújó, sietős emberek közönségét. Kérd a kávédat és menj is tovább gyorsan.
Ilyen lüktetésű városban nem csodálkozom, hogy nem láttam babasarkot vagy akár egy etetőszéket egyik kávézóban sem. Úgy tűnik, a headsetes, sétáltatás közben zenét hallgató anyukák más stílushoz vannak szokva. Kis netes kutatás után találtam néhány gyerekbarát helyet elszórva, de azokra ebben a pár napban nem került sor.

Készítettem néhány képet azokról a helyekről ahol voltunk, és olyanokról is, ami csak kívülről megtetszett. Egy-két hely dokumentálásának tökéletesítéséhez pedig a Pinterest remek világát hívtam segítségül.